[ Pobierz całość w formacie PDF ]
az ifjú grófkisasszonyt. Valóban édes, kedves teremtés,
gyámoltalan jószág, aki rajongásig szereti Connyt. Mennyire
fájhat neki, hogy a fiú hamis játékot qzött vele. Hiába hes-
segette el magától ezeket a gondolatokat, mindhiába igyeke-
zett bebeszélni magának, hogy valójában minden remekül
alakult, hisz sikerüli meghiúsítania a házasságot. Néhány nap
és a grófkisasszony elutazik, ezzel pont kerül a dolog végére.
Mégsem lelte lelki nyugalmát.
Egyetlen menedékétQl fosztotta meg a lányt. Mégiscsak
könyörtelen és kegyetlen ember, igen, az, különben nem
vetkQzött volna ki ennyire magából.
Friedrich Dalhcim még sosem volt ilyen elégedetlen ma-
gával.
Lassan, gondolataiba mélyedve ért a kastélyhoz. Egyene-
sen a szobájába ment, és magára zárta az ajtót.
Lore asszony a függöny mögül leste a hazatérését. Jól is-
merte a férjét, s már a fejtartásából észrevette, hogy elpárolgott
a mérge. Nem sejthette, hol és hogyan tombolta ki esztelen
dühét.
Dalheim úr aznap nem hagyta el a szobáját. Még a vacso-
ránál sem mutatkozott. A szolgálóval azt üzente, hogy dolgoz-
nia kell, és csak pár falat harapnivalót küldjenek fel neki. Anya
és fia így kettesben költötte cl estebédjét. Conny az orrát
lógatta, mire anyja megpaskolta a kezét.
- Szedd össze magad, fiam! Apád már legyqrte a mérgét,
bizonyára most akar dqlQre jutni magával. Holnap már hallgatni
fog az okos szóra. Ráveszem majd, hogy mielQtt kimondaná a
végsQ szót, mindenképpen ismerkedjen meg Heidévcl.
-Igen nehéz a szívem, anyám. Rettenetesen bánt, hogy
szembe kell szállnom apámmal. Ideje, hogy meggyónjam
Heidének, ki is vagyok valójában. Biztos haragudni fog rám, és
eleinte nem ért majd meg. Hirtelen elfogott a félelem: mi lesz,
ha nem bocsátja meg ezt az egész színjátékot?
- Emiatt ne emészd magad, Conny, hiszen szeret téged.
87
Márpedig egy szerelmes nQ kész mindent elfelejteni, még egy
ilyen komédiát is, elvégre épp miatta találtad ki az egészet. Ne
vágj már ilyen komor képet, meglásd, minden jóra fordul.
Conny az arcára szorította anyja kezét, ez mindig meg-
nyugtatta.
Lore asszony csak késQ este, lefekvéskor találkozott a fér-
jével. Faggatás, kérdezgetés helyett kedves, okos hangnem-
ben, látszólag vidáman és fesztelenül csevegett mindennapi
dolgokról, s úgy tett, mintha nem venné észre férje vívódását.
Pedig komor ábrázata nem kerülhette el a figyelmét.
XVI.
Heide hosszú ideig feküdt a heverQn, teljesen hatalmába ke-
rítette a nagy fájdalom. De azután összeszedte magát, hiszen
döntenie kellett. Száját összeszorítva meredt egy darabig ma-
ga elé, majd felkelt, megmosta hideg vízzel az arcát, és behívta
Trinát, aki egy ideje már az ajtónál hallgatózott, mert ret-
tenetesen aggódott fiatal úrnQjéért. Meg volt róla gyQzQdve,
hogy Dalheim úr valami rosszat tett vele. Nem kerülte el
ugyanis a figyelmét, hogy lleide alig tudta visszafojtani a
könnyeit, amikor kijött a fogadószobából. Most sietve belépett,
és nyugtalanul méregette Heidét.
- Mit parancsol, kegyelmes grófkisasszony?
-Gyere, Trina, ülj ide mellém, beszélnem kell veled -
mondta Heide nyugalmat erQltetve magára. A komorna a
könnyeivel küszködött, mikor leült vele szemben.
- El kell válnunk, jó Trina - folytatta Heide, miközben
megfogta az idQs szolgáló kezét. - Dalheim úr nem adja ki ne-
kem az özvegyi házat, el kell mennem innen!
Irina szemébe könnyeket csalt a düh és a fájdalom.
- Az a szívtelen ember!
Heide felsóhajtott.
- Meg kell hagyni, igaza van. A mamának talán megvolt a
joga arra, hogy itt lakjék, de nekem már nincs. Szeretnék
azonnal elutazni, még ma!
- Édes istenem! - kiáltotta megdöbbenve Trina.
- Igen, Trina, egyetlen órával sem akarom tovább élvezni
Dalheim úr kegyét, mint feltétlenül szükséges. Te mindig olyan
büszke voltál ránk, biztos megértesz.
- Igen, igen, hát persze hogy megértem!
- Berlmbe megyek, és Schirmachcmé panziójában
keresek majd szállást, ahol eredetileg is terveztem, amikor
még azt hittük, hogy anyának intézetbe kell vonulnia. Neked is
juttatok valamennyit a jövedelmembQl, hogy ne kelljen
szükséget szenvedned.
- Miattam fölösleges aggódnia a kegyelmes
grófkisasszonynak, van némi megtakarított pénzem. Kiveszek
a faluban egy kisebb szobát, majd ott berendezkedem.
- A bútorokból bármit magaddal vihetsz, amire szükséged
van. A Dalheim úr tulajdonában lévQ bútorokat itt hagyjuk, a
sajátjainkat pedig eladjuk. Jól jön majd az a kis pénz is. Ha
88
elmentem, mindent intézz el nyugodtan.
Trina sírva fakadt. Heide a vállára tette a kezét.
- Jóságos Trinám, ne sírj, már így is rfiajd megszakad a
szívem! Most becsomagolok néhány dolgot. Megadom a cí-
mem, de senkinek sem árulhatod el, Trina, bármilyen fontos
dologról legyen is szó. Megértetted?
- Kegyelmes grófkisasszony, egészen nyugodt lehet - bó-
lintott Trina tQlem senki sem fogja megtudni a címét.
Heide szeme könnybe lábadt, mire Trina is rázendített.
Majd a lány intésére kiment, hogy utoljára még felszolgálja
[ Pobierz całość w formacie PDF ]