[ Pobierz całość w formacie PDF ]
érzésekkel. Úgy vélte, lehetetlen egy negyedóra alatt annyira megismerni valakit, hogy az
ember máris tiszta szívvel felkínálhassa a barátságát. Hildében felismerte a felületes
nagyvilági hölgyet. Az, hogy a jövőben gyakran kell vele érintkeznie, azon kötelességek közé
tartozott, amelyeket az eljegyzéssel magára vállalt. Ezt is elfogadta, és megígérte a
látogatásokat Hildének. A barátságról azonban hallgatott.
Hilde ezt észrevéve gúnyosan elmosolyodott. Feltételezte, hogy Ruth Ravenport finom női
ösztönével megérezte, hogy vőlegénye erős vonzalmat érzett iránta, sőt talán még most is
érez.
Hans Rochus látta Hilde mosolyát, és azt hitte Ruth szűkszavúságának szól. Bosszús lett a
menyasszonyára. Miért ül ilyen mereven és szertartásosan? Másutt, idegenek között
helyénvaló lehet ez a magatartás, de nem itt, a rokonoknál.
Mérgében elfelejtette, hogy Ruthnak Sontheimék idegenek voltak. Ha igazságos lett volna,
azt állapíthatta volna meg, hogy Hilde - szinte erőszakos módon - magához ragadta a társalgás
irányítását, hogy mindenáron elkápráztassa látogatóit. Hans Rochus azonban ebben a
pillanatban nem volt igazságos.
Az illendőség megkívánta látogatási idő lejártával jel. adott Ruthnak, aki rögtön
megértette, és búcsúzni kezdett.· Mialatt a tábornokné bőbeszédűen bizonygatta, mennyire
örül, hogy megismerhette, Hilde szorosan Hans Rochushoz lépett, s a szemébe nézett.
- Te szegény, -gyere el újra hamarosan, hogy megmelengesselek. Mellette megdermed a
lélek - súgta oda.
Szavai rosszulestek a férfinak, már csak azért is, mert közvetlenül ezután feltűnő
szívélyességgel köszönt el Ruthtól. Hilde mindig és mindenben alakoskodott. Akkor már a
menyasszonyával tényleg jobban járt. Ő legalább nem színlel hamis érzelmeket.
Gondoskodó figyelmességgel vezette menyasszonyát a kocsihoz. Egy darabig hallgattak.
Ruth arca szokás szerint mozdulatlan volt, de homlokán feltűnt néhány ránc. Rendkívül
érzékeny lány volt.
- Hogy tetszettek a hölgyek? - kérdezte Hans Rochus , hirtelen.
Ruth elpirult, mintha vőlegénye a gondolataiban olvasott volna.
- Sontheim kisasszony igazi szépség, az édesanyja pedig igen szívélyes.
Hans Rochusnak tetszett, hogy nem mondott többet, de azért kíváncsian tovább faggatta.
- Ez a kimerítő véleményed? Ruth futólag felpillantott.
- Olyasmit vársz tőlem?
- Érdekelne a hölgyekről alkotott véleményed.
- Időt kell hagynod, amíg jobban megismerem őket. Ilyen gyorsan nem szeretek senkiről
véleményt nyilvánítani.
- Azt hittem, Hildét ellenszenvesnek találod, hiszen nem válaszoltál a felkínált barátságra.
Ruth ismét elpirult.
- Úgy éreztem, hogy Sontheim kisasszony elsieti a dolgot. Bizonyára, jót akart, de én nem
tudok ilyen gyorsan összebarátkozni. Ahhoz időre van szükségem.
- És hazudni sem szeretsz, igaz?
Ha a szükség nem kényszerít rá ...
Hans Rochus felsóhajtott.
- Kényszer nélkül is hazudnak az emberek, hidd el.. De térjünk vissza a barátságra! Azt
mondod, nem barátkozol könnyen. Mégis mennyi ideig kell ismerned egy embert ahhoz, hogy
eldönthesd, a barátaid közé sorolhatod-e?
Ruth összeszorította az ajkát, mintha elejét akarná venni egy elsietett válasznak.
- Ezt nem tudnám pontosan megmondani - válaszolta tétován.
Hans Röchus látta rajta, hogy a kérdés kellemetlenül érinti. Mivel azonban ez volt az első
eset, hogy elmélyült beszélgetést folytattak, ki akarta használni a lehetőséget.
- Kár - mormolta maga elé -, érdekelt volna:
Ruth nem kérdezte, miért, ezért így folytatta:
- Mivel most már tudom, hogy udvariasságból nem színlelsz barátságot, szeretném
megkérdezni, én vajon pályázhatom-e rá?
Ruth arca: lángba borult, a szája fájdalmasan megvonaglott. S bár lesütötte a szemét,
magán érezte a férfi kutató pillantását.
- Természetesen. De ha majd jobban megismerjük egymást, talán rájössz, hogy a
barátságom elnyerése nem éri meg a fáradságot.
- Engedd meg, hogy ezt magam döntsem el!
Ruth nem válaszolt, elfordult, és kinézett az ablakon. Szívesen szabadult volna már ebből a
kényszerű összezártságból.
Hans Rochus nem faggatta tovább. Nem lehet senkitől sem túl sokat kívánni, gondolta
magában.
Miután elbúcsúztak, s hazafelé ment, nem gondolt többé Ruthra. Csak addig érdekelte,
ameddig látta.
A tábornokné és Hilde már néhány nap múlva viszonozta a látogatást. Nagyon is
[ Pobierz całość w formacie PDF ]